Merj egyedül lenni!

Pár évvel ezelőtt, amikor szingli napjaimat éltem teljesen másképpen láttam a világot. Eléggé negatív hozzáállásom volt, hogy sosem lesz senkim,nem vagyok elég jó senkinek stb. Az önbizalmam pedig valahol elvolt ásva a föld mélyére. Körülöttem az összes barátnőmnek volt kapcsolata, csak nekem nem sőt hosszútávú párkapcsolatban még nem volt részem ezelőtt. Nem éltem át azokat a dolgokat, mint a többi lány. Egyszer törték össze a szívem, de pár év kellett, hogy összeszedjem magam. Lelkileg megerősödtem az évek alatt. Nem adtam fel a reményt tudtam, hogy egy nap majd lesz egy társam, akivel szeretni fogjuk egymást. Így is lett két évvel ezelőtt amikor megismertük egymást a párommal, azóta dúl a nagy szerelem. Időközben rájöttem, hogy még sosem szerettem senkit úgy, mint a jelenlegi páromat. Hiszen ez a szerelem beteljesült, megélem minden pillanatát. Nincsen reménytelen és viszonzatlan szerelem. Azelőtt teljesen másképp láttam a dolgokat: azt hittem, hogy a kapcsolatért nem kell annyit dolgozni. De! Építeni kell a jövőt, sokat kell beszélgetni és törődni kell a másikkal. Ki kell fejezni nap, mint nap, hogy mennyire szereted. Sokszor mondom a páromnak, hogy nagyon szeretem. (Hiszen Ő az életem része és nagyon boldog vagyok, hogy egymásra találtunk.) Nélküle nem tudnék élni és nem csak úgy mondom! Komolyan rengeteget fejlődök és tanulok, általa napról napra egyre jobban imádom. Viszont térjünk vissza témához: sosem vagy egyedül. Akik, szinglik sose búsuljanak. Engem is érintett az a kérdés, hogy mikor lesz már pasim, mikor komolyodok már meg stb. Úgy éreztem, hogy csak azért vágyok arra, hogy párom legyen, mert a környezetem és a társadalom ezt várja el. Erre mindig azt válaszoltam: egy nap majd lesz valaki, akivel egymásra fogunk találni. Mindig pozitívan álltam a dologhoz. Persze nem tagadom, hogy voltak pillanatok, amikor kétségbe voltam esve és voltak napok, amikor sírtam, hogy ki fog majd igazán szeretni? Azelőtt plátói szerelmeim voltak, vagy olyan fiúk kezdek el udvarolni, akiknek nem adtam esélyt. 

Az igazi filmbe illő rózsaszín szerelemre vártam. Aztán azt is feladtam és úgy voltam vele, hogy inkább élvezem az életet. Elkezdtem a gondolataimat elterelni a pasi témáról. Élveztem a szabadságot és szárnyaltam közben pedig megismertem magam.. Kellett az önismeret, e nélkül szerintem nem jutottam volna tovább. A sok visszautasítás nem gyengített le, hanem inkább megerősített. Mindig tovább tudtam lépni és túl jutottam azon a dolgom, hogy az a fiú biztos nem hozzám való stb. Sikerült magamra szánni az időt: verseket és regényeket írtam közben kialakult az érdeklődési köröm is. 2013-ban elkezdtem dolgozni pályakezdőként, így még jobban háttérbe szorult a pasi téma. 

A tanácsom az, hogy ne aggódj! Ne agyald túl a dolgot nem veled van a baj, lehet, hogy válogatós vagy, de idővel rájössz, hogy nem mindig a külső a nyerő. Persze a külsőt is figyelni kell, de komolyan a belső lesz az, amivel igazán megfog egy pasi. Néha lekell faragni az álom pasi listádról pár dolgot. Hiszen előbb-utóbb egy kapcsolatban ismered meg a másikat igazán. Napról napra bele fogsz szeretni, ahogy megismered a srácot. A gesztusaiból és a szerelméből tudni fogod: megtaláltad a társadat. Foglalkozz olyan hobbival, ami érdekel és szerezz élményeket, amikről majd mesélhetsz a leendő pasidnak. Legyél érdekes és izgalmas fedezd fel magadban azt a tulajdonságot, amit keresel. Tűzz ki célokat és valósítsd meg! Ha nagyon magadra maradnál, keresd fel a barátaidat és lógjatok sokat. Meglátod mindenki életében eljön az az idő, amikor beindul minden és onnantól már nem lesz megállás! Ezért döcögünk annyit előtte, hogy után gördülékenyen menjen minden. Az idő alatt rengeteget tanulhatunk az életről és saját magunkról is. „Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé. „