Pár évvel ezelőtt, amikor szingli napjaimat
éltem teljesen másképpen láttam a világot. Eléggé negatív hozzáállásom volt,
hogy sosem lesz senkim,nem vagyok elég jó senkinek stb. Az önbizalmam pedig valahol elvolt ásva a föld mélyére. Körülöttem az összes barátnőmnek volt kapcsolata, csak
nekem nem sőt hosszútávú párkapcsolatban még nem volt részem ezelőtt. Nem
éltem át azokat a dolgokat, mint a többi lány. Egyszer törték össze a szívem,
de pár év kellett, hogy összeszedjem magam. Lelkileg megerősödtem az évek alatt.
Nem adtam fel a reményt tudtam, hogy egy nap majd lesz egy társam, akivel
szeretni fogjuk egymást. Így is lett két évvel ezelőtt amikor megismertük egymást a
párommal, azóta dúl a nagy szerelem. Időközben rájöttem, hogy még sosem
szerettem senkit úgy, mint a jelenlegi páromat. Hiszen ez a szerelem
beteljesült, megélem minden pillanatát. Nincsen reménytelen és viszonzatlan
szerelem. Azelőtt teljesen másképp láttam a dolgokat: azt hittem, hogy a
kapcsolatért nem kell annyit dolgozni. De! Építeni kell a jövőt, sokat kell
beszélgetni és törődni kell a másikkal. Ki kell fejezni nap, mint nap, hogy
mennyire szereted. Sokszor mondom a páromnak, hogy nagyon szeretem. (Hiszen Ő
az életem része és nagyon boldog vagyok, hogy egymásra találtunk.) Nélküle nem
tudnék élni és nem csak úgy mondom! Komolyan rengeteget fejlődök és tanulok,
általa napról napra egyre jobban imádom. Viszont térjünk vissza témához: sosem
vagy egyedül. Akik, szinglik sose búsuljanak. Engem is érintett az a kérdés,
hogy mikor lesz már pasim, mikor komolyodok már meg stb. Úgy éreztem, hogy csak azért vágyok arra, hogy párom legyen, mert a környezetem és a társadalom ezt várja el. Erre
mindig azt válaszoltam: egy nap majd lesz valaki, akivel egymásra fogunk
találni. Mindig pozitívan álltam a dologhoz. Persze nem tagadom, hogy voltak pillanatok,
amikor kétségbe voltam esve és voltak napok, amikor sírtam, hogy ki fog majd
igazán szeretni? Azelőtt plátói szerelmeim voltak, vagy olyan fiúk kezdek el udvarolni,
akiknek nem adtam esélyt.
Az igazi filmbe illő rózsaszín szerelemre vártam.
Aztán azt is feladtam és úgy voltam vele, hogy inkább élvezem az életet.
Elkezdtem a gondolataimat elterelni a pasi témáról. Élveztem a szabadságot és
szárnyaltam közben pedig megismertem magam.. Kellett az önismeret, e nélkül
szerintem nem jutottam volna tovább. A sok visszautasítás nem gyengített le,
hanem inkább megerősített. Mindig tovább tudtam lépni és túl jutottam azon a
dolgom, hogy az a fiú biztos nem hozzám való stb. Sikerült magamra szánni az
időt: verseket és regényeket írtam közben kialakult az érdeklődési köröm is.
2013-ban elkezdtem dolgozni pályakezdőként, így még jobban háttérbe szorult a
pasi téma.
A tanácsom az, hogy ne aggódj! Ne agyald túl a dolgot nem veled van
a baj, lehet, hogy válogatós vagy, de idővel rájössz, hogy nem mindig a külső a
nyerő. Persze a külsőt is figyelni kell, de komolyan a belső lesz az, amivel
igazán megfog egy pasi. Néha lekell faragni az álom pasi listádról pár dolgot.
Hiszen előbb-utóbb egy kapcsolatban ismered meg a másikat igazán. Napról napra
bele fogsz szeretni, ahogy megismered a srácot. A gesztusaiból és a szerelméből
tudni fogod: megtaláltad a társadat. Foglalkozz olyan hobbival, ami érdekel és
szerezz élményeket, amikről majd mesélhetsz a leendő pasidnak. Legyél érdekes
és izgalmas fedezd fel magadban azt a tulajdonságot, amit keresel. Tűzz ki
célokat és valósítsd meg! Ha nagyon magadra maradnál, keresd fel a barátaidat és
lógjatok sokat. Meglátod mindenki életében eljön az az idő, amikor beindul
minden és onnantól már nem lesz megállás! Ezért döcögünk annyit előtte, hogy
után gördülékenyen menjen minden. Az idő alatt rengeteget tanulhatunk az
életről és saját magunkról is. „Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy
hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé. „































